A Legszebb Idézetek..:)

A múltat visszanézve valami fáj,

valakit keresünk, aki nincs már.

 

---

 

    Most picit fáj a szívem
most picit hiányzik ami elmúlt régen,
most nem azt teszem,amit tenni akarok,
most nem az vagyok,aki lenni akarok!

 

---

Csodaszép ez a város, ragyog a napsütés,

de úgy érzem, nincs itt semmi keresnivalóm.

Veled kell lennem…

---

"Egy őszinte ,s igaz szerelemnek sosincs vége... a miénk pont ezt bizonyitja..."

 

 

---

Egyszer elmentél, de ha nem szerettél volna igazán,

nem tértél volna vissza. 

Ha nem szeretnélek, nem hagytam volna!

---

 

"Először leülsz szép,

tisztes távolba tőlem,

úgy, ott a fűben.

Én majd a szemem sarkából

nézlek, te pedig nem szólsz semmit.

A beszéd csak félreértések forrása.

De minden áldott nap

egy kicsit közelebb ülhetsz. . . "

 

---

 

 

Ha néha visszaűznek téged, hozzám a régi szép emlékek,

Csak jöjj el és meghallgatlak,
ha rossz lesz hozzád a másik, s a két szemed majd könnyben úszik,
én csendben megvigasztallak, és vigyázok arra, hogy ne vegyed észre,
hogy köztünk már mindennek, mindennek vége.

 

---

 

 

Túl sok arcod volt, S tudom, mást is megcsaltál,
Hiszen mindig azt teszed, Amit az érdeked kíván...
Látod, mégis elgyöngít, Hogy szükséged(m) van rám,(d)
Mert volt idő, Hogy más voltál..

 

---

 

Nincs szomorúbb,
mint ha egy vasúti sín
a párjába szeret. 

 

---

 

 

Amit nem mondhatsz ki szavakkal,
amit csak szemedben látok,
ahogy összefonódnak vágyaink,
ahogy összesimulnak az álmok.
Ahogy várlak, az izgalom,
minden új vágy, régi fájdalom,
üres termek, nagy fehér falak,
a pillanat mikor megláttalak,
te vagy nekem az egyetlen.

A mindenem.

---

 

 

Mikor elfolynak a nappalok,
ha semmit sem várhatok, ha már ébren is csak álmodok,
Rád gondolok.

 

Mikor hullanak a csillagok,
mikor elfogynak a mondatok,
ha nagyon mélyen lenn vagyok,
mindig Rád gondolok…

---

 

Tág szemmel már csak engem figyel,
mint néma tó a néma csillagot,
nem mer beszélni, szólni hozzám, mégis
ha megölném is, hinné: jó vagyok.

Szegényt, csak egyszer tudnám még szeretni!
az övé lenni, ha nem is egészen;
megváltanám egy futó, tiszta csókkal,
hisz egyek voltunk egyszer rég a drága mélyben.

---

 

Egy pillanat, egy mozdulat,
az álomkép gyorsan szétszakad

Remélem csak álmodom
a leveled egyedül olvasom.

Hát ennyi volt…

Üres maradt egy képkeret,
nincsen más, csak a képzelet.
Lépteid nem hallhatom
fáj nagyon , nincs már több alkalom.

Nem kell, hogy visszatérj, nem várlak már.

Nincs több lehetőség.

Nincsen már...

 

---

 

Tudod a fáj, nagyon fáj még.
Hiába reméltem.. Nem jött a reggel, nem adott estét.
Csak kósza álmot, hogy lehetnénk!
Akik voltunk, akik lennénk.

---

Már nem fáj semmi sem, tudom, néha más vagyok, De mindig szeretlek téged,
Ha kell, neked adnám mindenem, Ne engedd el a kezem,
Veled boldog vagyok, Remélem ezt te is így érzed.

Tudom, bánt a nyár, mikor nem voltál,
Nem tudom, mi volt velem, hidd el, megbántam már
Elszorul a szó és megdobban a szívem,
Mikor hozzád érkezem, hidd el, te vagy a mindenem.

---

Nem tudom, meddig élek, de ameddig még élek, meg kell tanulnom, milyen az, amikor az ölel magához, akinél ott felejtettem a lelkemet..

Minél inkább kezdtem hinni a magam jelentőségében, annál inkább éreztetted velem, hogy semmi sem vagyok.

..minden éjjel és minden nappalon át, vártam, hogy elgyere hozzám..

Próbálgatom, tanulgatom, hogy ne szeresselek nagyon. ..

Nem tudom, mikor látlak újra téged,de bevallom neked, már most nagyon félek.

Azt se tudom, te jössz, vagy én fogok menni, azt se tudom, akarsz-e majd velem lenni.

Nem tudom, mit mondok majd akkor neked ,vagy hogy megmerem-e fogni majd a kezed.

Nem tudom, hogy fogok a szemedbe nézni, nem akarnám a múltat újra felidézni!

Tudnod kell, hogy most a múlt a boldogságom és hogy nem ez lesz az utolsó vallomásom.

Lehet, hogy ilyen múlttal nem lesz boldog jelen, s akkor rájövök: hiába vagy újra velem.

Mikor szerettem, nem kaphattam meg,  Mikor megkaptam, már nem szerettem.

A szívemben most már örökké ott vagy, amíg csak élek keresni foglak.

Múltkor azt álmodtam, hogy léggömbök nyílnak a fűben. Leszakítottam őket,és elpukkadtak. Sírtam. De színes könnyeket...

Szabad leszek, és akkor neked adom a szívemet, és együtt leszünk örökre, ha van szíved,

hogy nekem add.."

Súgd meg nekem, tudod, így ígérted rég

A nagy titkokat, amit egy kisgyerek nem ért

Hiszen annyi minden volt, amire nem jutott idő

Pár pillanat, most hogy legyen múlt, jelen, jövő?

Mondj egy mesét, ahogyan régen, csak ennyi kell

Ez a tűz örökkön ég, semmi nem dúlhatja szét..

Ez nem a valóság, De úgysem hiszem el, ha látom.
Mert a tegnap az enyém volt, És a holnapot is csak érted várom.

Olyan vagy, mint a láng,
Tőled ég a világ,
Fellobban, ha kell,
De önmagát égeti el,
mellette tombol a szél,
Nem bántja azt, aki fél...
- épp olyan, mint én.

Hazudni tanít, aki tiltással nevel, De hazudni könnyebb, mint hibát ismerni el.

Összetartásból széthúzás, ígéretekből csalódás,
Álmatlan éjszakákon ment a gondolkodás,
Hogy hol rontottuk el, mi lehet a megoldás?

Ami volt, elmúlt, mégis soha nem feledtem,
Csak a pillanatért élek, a tetteim nem félem.
Ha pedig mennem kell, már tudom, hogy megtettem és éltem,
Szerettem és gyűlöltem, győztem és hibáztam,
Megtaláltam önmagamat minden egyes hibámban.

Szeretem azt a nőt, Aki melletted lettem
A lebegő hajnali fényt, Mikor ébred a nap
De téged nem.

Melletted millió ember nézi, hogy hova lép.
Nagyon szépek, mégsem élnek. Vannak, de ez nem elég,
Szívük mélyén sötétség van a szivárvány helyén.
Te olyan más vagy: nagyon vártad, hogy jöjjön érted a fény.

Ha ez a szerelem az élet,
A halál a harc,
Én leteszem eléd a fegyvert.

Jó néha sötétben a Holdat nézni,
hosszan egy távoli csillagot igézni,
jó néha fázni, a semmin elmélázni,
tavaszi esőben olykor bőrig ázni,
tele szájjal enni, hangosan szeretni,
jó néha magamat csak úgy elnevetni,
sírni ha fáj, remegni ha félek,
olyan jó néha érezni, hogy élek.

Aki szabad, annak mindent szabad.

Csak elmúlás, és kész, a dalnak vége szakad,
De annak rosszabb, aki megy, vagy annak, aki marad?
Mert elmenni látnak, így övék a bánat,
Értetlenül állnak, az emlékek fájnak,
Vágynak utánad, mindenük a gyász,
Közben azt se tudják, valójában merre jársz.
Később jónak öltözve az idő lép közbe,
Hogy a bánatot az elmúló napokhoz kötözze,
S ha a feledés gyomja a sírodra nő,
Nem utal rád más, csak egy megkopott kő.

S hogy holnap is még veled leszek, sajnos nem ígérhetem.
De ha eltűnne az arcodról az a sötét szomorúság,
Úgy érezném, vannak még csodák.

Amikor egyedül vacsorázol, És magaddal bújócskát játszol
És otthonról hazamennél, Akkor érzed, hogy magányos lettél.

Amikor semmi sincs, ami fontos,
És nincs már kedved a szóhoz,
És mindegy, hogy kit szerettél,
Akkor érzed, hogy magányos lettél.

Ezt én mondom, akinek elhiheted, aki tudja, hogy milyen volt nélküled.

Utolsó érintés, utolsó tévesztés, Amit megőrzünk egymásból, az álomszép.

Ha elindulsz csak úgy, csak úgy, cél nélkül, csak el, Engem is vigyél el!

Érzem, amit érzel, látom, amit látsz,
Mégis másképp mondom, mint amit te vársz.
Gondolhatok bármit, előbb mondod ki,
Megbotlok egy kőben, s te fogsz elesni.

Volt egy mosoly is még, voltak lopott csókok,
lopott volt minden pillanat, az örömök, a kínok,
már tudom, semmi sem volt igaz,
már tudom, illúzió volt minden,
nem volt igaz az ölelés, de nem fáj már a nincsen.
Most már szinte mindegy, mit írtam akkor, mit éreztem éppen,
már nem karcol több csíkot a bánat az éjszakai égen.

Ahol jó volt, ott voltál
Ahol jó nekem, ott vagy most is
Ahol jó lesz, ott leszel velem

Egy álom, Ami elmúlt, ami eltűnt
És mégsem teljesült.
Ígértem hogy változom, Hogy más lesz,
De te messze jársz valahol,
Az ég kék, szemedbe tűz ég
Veled szállnék a vágyak tengerén,
És az álmainkban ott leszünk majd újra,
Senki más, Te + Én.

• Hiányzik a hangod, hiányzik a lényed, Hiányzik egész tested, hiányzik tényleg! Bárcsak itt lennél s nem szenvednék már. Bárcsak azt mondanád itt várok rád."

• Hidd el te vagy minden álmom, Minden éjjel testedre vágyom, Ne szólj semmit, fogd meg a kezem, És add meg magad: szeretkezz velem!

• Amikor megláttalak nem kellett más, Te voltál nekem a szívdobbanás, úgy vártam rád, ahogy még soha senki más, mégsem jött el az a szerelmes láz.